A spekulatív tőke udvarából a biztos befektetések sorába emelkedett a mezőgazdasági termőföld, állítják a pénzügyi szakemberek: egyelőre Afrika az új El Dorado, viszont Közép- és Kelet-Európát egy pillanatra sem veszítik szem elől. Románia a toplista elején van, írja a Forbes friss számában.

Afrikában ugyan bagóért lehet még mindig termőföldet vásárolni, vagyis pár tucat dollárért hektárját, de Románia sem megvetendő, itt is tízszer olcsóbb a föld, mint Nyugat-Európában, holott jó minőségről beszélhetünk. Szerencsénkre a feldaraboltság, a kataszterezés hiánya még elriasztja vagy legalábbis fékezi a rablólovagokat. Megállítani azonban nem lehet a beruházókat, hiszen a befektetési alapokat a válság és a tőzsdék visszaesése arra kényszeríti, hogy biztos üzletek után nézzenek, márpedig az élelmiszerárak növekedése ilyen lehetőség.

Egy fővárosi székhelyű tanácsadói cég vezetője, Adrian Crivii szerint a befektetési alapok keresik a földet, mert hosszú távon azok ára nő, és nem feltétlenül a haszonkulcs izgatja őket, hanem arra figyelnek, hogy uniós országról van szó, jó minőségű a föld, s olcsó, tehát termelni lehet. Az ár egyelőre alacsony, mert a bankok nem hajlandók finanszírozni a földvásárt, és nincs elég raktározási felület a mezőgazdasági termékek számára. Az országban 10–15 százalékos haszonnal lehet mezőgazdasági termelést folytatni (ez majdnem kétszerese az ingatlanbefektetések hozamának), de elérhetik a 30%-ot is, ha magas szintű technológiával dolgoznak. Az érem másik oldala, hogy néha egyáltalán nincs haszon a mezőgazdasági termelésen.Ez kevésbé számít, a fő tényező a hektáronkénti 1000–2500 eurós ár, ami meg is látszik a végeredményen: tavaly év végén a szántóterület 8,5%-a, 700 ezer hektár volt külföldiek kezén. A legnagyobb felületeket olaszok birtokolják, 24,29%-ot, a németek 15,48, az arabok 9,98, a magyarok 8,17, a spanyolok 6,2, az osztrákok 6,13, a dánok 4,52%-ot. A legdrágább földek a főváros környékén vannak, a legolcsóbbak északkeleten és délkeleten (1500 euró hektáronként).

Az elemzők nagy mozgásokra számítanak, noha a törvénykezésben vannak megszorítások, és a közhangulat ellenzi az idegen befektetéseket a mezőgazdaságban. Jelenleg legalább két fontos akadálya van annak, hogy idegenek földet vásároljanak vagy megszerezhessenek koncesszióba.

A természetes személyeknek, ha idegen állampolgárok, állandó romániai lakhellyel kell rendelkezniük, az egyesületeknek vagy cégeknek itt kell, hogy legyen a székhelyük. De nemcsak az idegenek akarnak román földet vásárolni, vannak hazai nagybirtokosok is. Adrian Porumboiunak és az InterAgro tulajának, Ioan Niculaenak a birtokában egyenként több tízezer hektár föld van.

Marco Oletti, a krajovai tiszteletbeli olasz konzul szerint nem kellene aggódnunk a külföldiek jelenléte miatt, hiszen nem viszik haza a földeket. Sőt, jó dolog, hogy technológiát hoznak ide, és megdolgozzák, állítja. Az olaszok elsősorban a repce és a napraforgó termelésében érdekeltek, mert otthon sok gyár tart igényt a nyersanyagukra. Oletti szerint azért jönnek ide termelni, mert Olaszországban nincs már rendelkezésre álló terület, és olcsó a föld. Persze, hogy olcsó: Olaszországban a föld hektárja helyenként 40–50 ezer euró!

Az idegenek nagy, összefüggő területeket keresnek, minimum 500 hektáros darabokat, míg az országban a termőterület 25%-a feldarabolt. Nyugtalanságra egyelőre nincs ok, de ha elnézünk külföld felé, kiderül, hogy 2008–2010 között 40 millió hektár föld cserélt gazdát, annak fele Afrikában. A marokkói kormány a szántóterület kétharmadát koncesszióba adta, Dél-Szudán 5,7 millió hektárt adott el idegeneknek.