Borús az égbolt, de a határ az csillog.
Emberek homlokán a verejték ragyog.
Tavaszi munka, szántás, vetés hallszik,
rigó füttyszó, derűs jó kedv trillázik.

Nem számít, ha bérünk kevés, megélünk!
Visszhangzik a paraszt hangja ekevas falán,
ahogy erőből túrja földgyomrába oda mélyen.
Szétbomlik a rög, halad az agyagos területén.

Isten kezében élünk,nincs más segedelmünk!
Reménység melengeti a lelkünk, szívünk!
Hangzik a fáradt ajkak szélén, s megpihenve
a déli harang hangján, imák szálnak az égbe.