Ez az egyik legkorábbi tavaszi növény, élénksárga virágzata gyakran már februárban és márciusban kikukucskál az utolsó hófoltok közül.

Pikkelyes szára nagyon rövid, a növény gyakran fel sem tűnik a még barnás fűben. Nagy, szív alakú, durván fogazott levelei, melyek fonákja ezüstfehér, csak sokkal később fejlődik ki.

Kedveli az agyagos talajt, s többnyire omladékos helyeken, parlagföldeken, vasúti töltéseken vagy szántók menti földutakon terem. Virágát, és levelét szinte kizárólag a vadon-termő állományból gyűjtjük.
Botanikai neve – Tussilago farfara– a köhögés szóból ered, minthogy a legrégibb időktől kezdve köhögési panaszok ellen használták. A növény keserű és nyálkaanyagai együttesen hatnak. Az utóbbiak az erős köhögési ingert csillapítják, mégpedig úgy, hogy beborítják és védik a hörgők gyulladt nyálkahártyáját. A martilapu a nyálkát is oldja, ezáltal oldja a krónikus hörghurut és egyéb légúti megbetegedések estében fellépő görcsös köhögést is.

Belső alkalmazása



A martilapu levelét és virágát a teakeverékben többnyire más gyógynövények társaságában tálaljuk. Ez a helyes, mivel bizonyos körülmények között - különösen tartós alkalmazás esetén - fennáll a túladagolás veszélye.