" Ahogy kipattant a szemem, abban a pillantásban az ajtó is megnyílott, s hát kit hozott az Isten ? Édesanyámat !
Úgy felszöktem, hogy még a házat is szinte elvittem. Volt nagy öröm mind a két részről. Anyám tyúklevest hozott nekem egy kantáros fazékban, s azt mindjárt oda is tette a tűzhöz, hogy felmelegítse . Éppen vasárnap lévén s délidő, így akart nekem tyúkleveses ünnepet szerezni . El is gondoltam, hogy milyen is, istenem, az édesanya: eljött az étekkel ilyen messze is a gyermeke után, s még ha tudná, hogy a vadak megeszik, úgy is eljönne bizonyosan. Ez nagy dolog volt...olyan nagy, hogy egyszerre sírni kezdtem.
– Hát te mért sírsz? – kérdezte megijedve édesanyám.
– Én örömömben – mondtam.
– Milyen örömödben?
– Én abbéli örömömben, hogy nekem is van édesanyám."
-részlet, Ábel a rengetegben-Tamási Áron- című regényéből....


.gif)