November közeledtével az ember kicsit elcsendesedik. Őseink ekkora már befejezték a mezőgazdasági munkákat, behajtották az állatokat a legelőkről, előkészítették a kerteket, portákat a télre és ők maguk is felkészültek a
hideg évszakra. Hisz november elsejére gyakran az első hó is leesett, ha nem is maradt meg sokáig. Ezután már több idejük jutott önmagukra, egymásra, embertársaikra figyelni. Hosszúra nyúlt idén az ősz, még ezekben az utolsó októberi napokban is fürödhetünk a napsugarakban. Gyönyörűek az erdők, nem hullottak le a falevelek egyetlen éjszaka alatt, egy reccsenős fagyot követően. Manapság nem nagyon van mit behajtani a legelőkről. Ha az ember dolgozik, azt nem hagyja abba, nem is lazít rajta november közeledtével. Sőt, inkább mindenki igyekszik még többet, még jobban teljesíteni. Pedig a Mindenszentek ünnepével induló téli ünnepkör valamennyi jelentős dátuma gondolkodásra ösztönöz. ahogyan a régiek, úgy mi is csendesedjünk el egy rövid időre...egy versemet mellékelném: 
Mindenszentek napján
-Timár Judith-
Esteledik már, a mai csend békés,
Lángra lobban ezernyi színes mécses.
A temetőben fájó könnyes sóhajok
feszületre kapaszkodnak, s virágok.
Mintha leköltöztek volna a csillagok,
úgy ragyognak fényükben a sírhalmok.
Néma léptek jelzik temető csendjét,
s összekulcsolt kezek, az ünnep mélységét.
Leteszem koszorúm a szeretteim
sírjára, imádságom a könnyeim
párnájára, hogy legyen nyugalmuk
békés, és Isten otthona örök hazájuk.