Alig három hét van hátra a decemberi parlamenti választásokig, s egyre hangosabban dübörög a kampánygépezet. Illetve sokszor csak csikorog éktelenül, mint ama budavári érckakas Arany János balladájában. De a résztvevők ugyancsak kukorékolnak, s védik a maguk szemétdombjait. A kicsi kaka­sok a nagyobbakat utánozva káricsolnak, s ami a legízléstelenebb, hogy mindenféle hitvány újságíró, tévés műsorvezető, önkinevezett politológus és közvélemény-vadász is benevez az általános baromfiudvari hangzavarba, vélvén, az győz, annak lesz igaza, aki hangosabban kakaskodik, aki nagyobbakat tud hazudni, s a két ellentábor komolyan alig vehető ígéreteit vagy fölmagasztalja, vagy pedig lebecsméreli. Ezek a fickók természetesen nem önzetlenül teszik, amit tesznek, s tüsténkedésükben benne van a győztesektől besöprendő kegydíj és egyéb anyagi előny, például az adócsalások nagylelkű elnézése.
Arra hívnám fel a figyelmet: nem kell bedőlni a választásokon (is) élősködő vérszívók „tévedhetetlen” jóslatainak. Eme jóslatok most éppen arról beszélnek, hogy az ARD-nek nevezett jobboldali tömörülés vékony eredménnyel bejut ugyan a parlamentbe, de a választók becsaphatják a törvényhozás két házába vezető ajtókat olyan politikusok előtt, mint Vasile Blaga, Mihai Răzvan Ungureanu, Cezar Preda, Elena Udrea és társaik, s így Pontáék majdani ellenzéke akár „fejetlenül” is maradhat. Az említettek közül egyik sem szívem választottja, nem kebelbarátom, de a setét jóslatot azért nem hiszem el.
Azt viszont elhiszem, hogy Dan Diaconescu, az OTV rágcsálója Gorj megyében, Târgu Jiu városában veszíteni fog, s akármennyit hazudozik ez a meglilult egér, Victor Ponta mestert nem tudja legyőzni. „Nagyot akar a szarka, de nem bírja a farka”. S közben még a DNA-hoz is hívogatják, mert éppen elég köztörvényes gyanúper „munkálkodik” ellene.
 A mi választási esélyeinket öt százalék körül „lebegtetik” (hol fölötte, hol alatta) a nagy szakértők, s ez talán reálisnak is tekinthető, bár elbízni magunkat nincs okunk, s nem a parlamentből való kiszorításunkra biztató román felhívások miatt, hanem belső torzsalkodásaink és fokozódó közönyünk okán.

Magyari Lajos
Székely Hírmondó