Nem csalás, nem ámítás: november közepe van, és az ibolya virágzik! Hiába vannak éjszaka mínusz fokok, a kis tavaszi virágocska mégis békésen bontogatja lila virágait.
A lassan két évszakos időjárásban nagy léptekkel készülünk a télre, holott a természet odakint még „tavaszodik”. A sepsiszentgyörgyi központi parkban például még élénkzöld és dús a fű, virágzik a levendula és az ibolya is. Ez utóbbi, Ázsiában és Európában őshonos növény tavasszal nálunk is legtöbb kertben, parkban, zöldövezetben és erdőszélen megtalálható.
Egy antik mítoszból eredeztethetően az ibolya a szerelem, a termékenység, az ártatlanság és a szerénység jelképe. Akinek ibolyát ajándékoznak, annak virágnyelven a következőt üzenik: tiszta vonzalommal becsüllek mindenekfölött!
Ha nem vagyunk olyan szerencsések, hogy lila virágának látványát élvezzük még novemberben is, akkor akár gyűjthetjük levelét, gyökértörzsét is, mivel azoknak gyógyhatása van. A kifejlett leveleket legfeljebb három centiméter hosszú nyélrésszel együtt kell lecsípni. Nyálkaoldó, izzasztó, vértisztító hatása ismert. Maga a virág szintén nyálkaoldó, de idegnyugtató, és csökkenti a magas vérnyomást. Friss vagy szárított virágának szörpje vagy forrázata enyhe hashajtó, de hörghurut, köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban és idegnyugtató szerként is használhatjuk. Nagy dózisokban ne alkalmazzuk az ibolyát, mert a benne lévő szaponin rosszullétet vagy akár hányást is okozhat.

Székely Hírmondó
erdély.ma