“Énekeljetek, táncoljatok, legyetek vidámak, de hagyjátok egymást egyedül járni. Ugyanúgy, ahogy a hárfa húrjai is egyedül vannak, de ugyanarra a zenére rezdülnek.” (Kahlil Gibran)

A néptánc művészetét pusztán egy tág fogalomnak is fel lehet fogni, de azoknak a fiataloknak, akik ezt tizenéve űzik, nemcsak egy fogalmat, hanem egy életvitelt is jelent.Nagymértékben meghatározza egy fiatal személyiségének kialakulását az, hogy ha egy olyan közösség tagja, amelyet harmónia, szeretet és összetartás leng körül. A néptánc képes gazdagítani úgy lelkileg, mint fizikailag.Jó érzés látni egy olyan közösséget, amely azzal foglalkozik, ami a legmélyebben magyaros: a Miénk.
Tolerancia alapú tudás, a kapcsolatok alapja. Harmónia, az együttérzés és a béke. Egy fiatalnak áldozatokat kell hoznia ahhoz, hogy a tanulás, a családi élet és egyebek mellett időt fordítson arra, hogy aktívan bekapcsolódhasson a közösségi élet tevékenységeibe. Így teszi ezen fiatal korosztály is, amely az „Ördögborda” tánccsoportot képviseli.
Most, hogy eljutottak ezek a fantasztikus fiatalok eddig a versenyben, a középdöntőbe a” Fölszállott a páva” címmel megrendezett népzene- és néptánc vetélkedőn, szükségük van (azt gondolom) a támogatásukra, hisz a „megérett gyümölcsöt”, amit annyi éven keresztül „érleltek”, nekünk most nézőknek elhozták, elhozzák…. hát akkor fogadjuk nagy szeretettel, és támogassuk Őket biztatásunkkal, szavazásunkkal.
 „A tánc a pulzusod, a szívverésed, a légzésed. Ez az életed ritmusa.”