Megújult körképpel jelentkezünk, a városi piac asztalai közül. Mai szereplőnk Gábor Béla bácsi, csak a felesége meg ne tudja.
A piaci portékák nem túl változatosak az év ezen időszakában. Hogy olvasóink mégis tájékoztatva legyenek, s a térség termelői is kapjanak egy kis figyelmet nem csak a termékeket, de a termelőket is megmutatjuk.
Ma a 82 esztendős máréfalvi gazdánál, Gábor Béla bácsi asztalánál időzünk. Béla bácsi elsősorban gazdálkodással foglalkozik, a „piacozás" csak amolyan mellékes ilyenkor, amikor az anyatermészet még csak ébredezik, s a gazdaság is vegetálva várja a tavaszt.
Béla bácsi egy héten egyszer jár be az udvarhelyi piacra.
„Ha lejár a szezon a gazdasággal foglalkozok, de addig árulok. Ezt mind mi termeljük meg: van két tehenem onnan a tej, s tíz darab tyúkunk, amik tojnak. Hatvan-hetven baniba adom a tojást, de így se viszik" – meséli az idős gazda.
„Ezelőtt ötven évvel is jártunk a piacra, Csíkszereda, Lövéte, Segesvár, Medgyes, ott árultunk. Vittünk három négy zsák hagymát a vonaton, egy kedden vagy egy szerdán eladtuk. Most ennyi hagymát hozunk – 3-4 kg hagyma lehet az asztalon –, s ez se kell. Az udvarhelyi piac most erősen gyenge, régebb jobb volt" – teszi hozzá komótosan.
Reggel nyolc órától – ugyanis ekkor érkezett busszal –, még nem árult semmit, s aki nála szeretne vásárolni házi tejet, tojást, hagymát, dióbelet, az igyekezzen, mert a két órás busszal indul is haza.
„Nekem ez csak mellékes, én dolgoztam 30 évet, kapok nyugdíjat. Ezt csak kiegészítőnek csinálom. Kicsit eljövök, megjárom magam, vaegy lejt árulok. Nyáron nem is jövök, akkor gazdálkodom, csak most van egy kis hagymám, azt hoztam ki. Van egy fiam, s a felesége, együtt dolgozunk" – magyarázza Béla bácsi, aki attól fél, hogy felesége kitekeri a nyakát, ha meghallja, miket mondott nekünk.
Ma a 82 esztendős máréfalvi gazdánál, Gábor Béla bácsi asztalánál időzünk. Béla bácsi elsősorban gazdálkodással foglalkozik, a „piacozás" csak amolyan mellékes ilyenkor, amikor az anyatermészet még csak ébredezik, s a gazdaság is vegetálva várja a tavaszt.
Béla bácsi egy héten egyszer jár be az udvarhelyi piacra.
„Ha lejár a szezon a gazdasággal foglalkozok, de addig árulok. Ezt mind mi termeljük meg: van két tehenem onnan a tej, s tíz darab tyúkunk, amik tojnak. Hatvan-hetven baniba adom a tojást, de így se viszik" – meséli az idős gazda.
„Ezelőtt ötven évvel is jártunk a piacra, Csíkszereda, Lövéte, Segesvár, Medgyes, ott árultunk. Vittünk három négy zsák hagymát a vonaton, egy kedden vagy egy szerdán eladtuk. Most ennyi hagymát hozunk – 3-4 kg hagyma lehet az asztalon –, s ez se kell. Az udvarhelyi piac most erősen gyenge, régebb jobb volt" – teszi hozzá komótosan.
Reggel nyolc órától – ugyanis ekkor érkezett busszal –, még nem árult semmit, s aki nála szeretne vásárolni házi tejet, tojást, hagymát, dióbelet, az igyekezzen, mert a két órás busszal indul is haza.
„Nekem ez csak mellékes, én dolgoztam 30 évet, kapok nyugdíjat. Ezt csak kiegészítőnek csinálom. Kicsit eljövök, megjárom magam, vaegy lejt árulok. Nyáron nem is jövök, akkor gazdálkodom, csak most van egy kis hagymám, azt hoztam ki. Van egy fiam, s a felesége, együtt dolgozunk" – magyarázza Béla bácsi, aki attól fél, hogy felesége kitekeri a nyakát, ha meghallja, miket mondott nekünk.
.gif)
