Sok-sok tanulmány foglalkozik ezzel a témával, de valójában döntés még nem született. Van, aki azt mondja, inkább egészséges, mert az ujjpercek közötti folyadékból kiváló apró buborékok szabadulnak fel a ropogtatás közben, mások kifejezetten károsnak ítélik meg.
Vizsgáljuk meg konkrétabban, mi a helyzet és majd az olvasó eldönti maga, melyik táborhoz csatlakozik.
Az ízületek nagy része két csont között helyezkedik el. A két csontot védi az ízületi porc vagy üvegporc, amit ízületi tok foglal magába. A burkot egy folyadék, úgynevezett szinovális folyadék tölti ki, ez táplálja a porcot. Ebben találhatóak azok a bizonyos gázok: oxigén, nitrogén és szén-dioxid. A gázok nyomás hatására szabadulnak fel, ami segítségével megindul a mozgás. Ekkor hallható az a bizonyos hang. Ezt a gázok kipukkanása okozza. Erről még folyik a vita, mitől képesek ilyen nagyon hallható hangot kiadni azok a kis buborékok.
 De miért ropogtatjuk ujjunkat? Ez egy rossz szokás, vagy „csak” a stressz levezetése? Sok ember van, aki 10-20 éve ropogtat és semmilyen hatását nem érzi, de vannak olyanok is, akik azt rebesgetik, hogy műteniük kellett az ujjukat emiatt. Sokan nem bírják megállni, sőt van, aki tovább halad és a nyakát, hátát, csuklóját is ropogtatja. Ha már valaki nem bírja ki, tegye, úgysem lehet leállítani vele, mert egy idő után merevnek érzi a kezét, és folyton késztetést érez arra, hogy meg kell tennie újra. Egy csontkovács javaslata az, hogy felfelé húzva roppantsa ki az ember, ne nyomásra.
A lényeg, hogy senki se vigye túlzásba, de nincs akkor se baj, ha néha eleresztünk egy gázbuborékot az ujjperceink között. Egy rossz szokás, de belehalni nem lehet, vagy legalábbis még nem bizonyították. Egyes szakértői vélemények szerint az ujjropogtatás is a kényszerbetegségek kategóriájába tartozik. A hajtépkedés, körömrágás és egyéb apró mozdulatok által kísért beidegződések mellett az ujjaink pattogtatásáról is nehéz leszokni.
A kényszerbetegség gyakori kórkép. Felmérések szerint a kimagaslóan intelligens, diplomás embe­rekre jellemző. Az emberek 2-3 százaléka élete során tapasztal efféle tüneteket, a betegség nőknél és férfiaknál egyaránt előfordulhat. Az érzelmileg labilisabb személyek fogékonyabbak mindenfajta viselkedésfüggőségre, néhányan egyszerre több viselkedészavarban is szenvednek.
Székely hírmondó