A húsvéti ünnepek sorában nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat következik, majd húsvét vasárnapja jön. A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, az utolsó, a virágvasárnappal kezdődő nagyböjti hét pedig a nagyhét (hebdomada sancta). A húsvéti szent háromnapon (Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztus utolsó vacsoráját, elfogatását és szenvedéseinek kezdetét idézi, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének emléknapja. (Azért „zöld", mert a böjt okán rendszerint valami zöldet, például spenótot fogyasztanak a hívők.) Az esti „utolsó vacsora miséjén" a Gloria éneklése után elnémulnak a harangok (Rómába mennek), kezdetét veszi a legmélyebb gyász. A mise végén (amelynek része lehet a lábmosás szertartása) az oltáriszentséget őrzési helyre viszik, mindent leszednek azt oltárról ("oltárfosztás"), csak a gyertyatartókat és a lepellel letakart keresztet hagyják ott Jézus szenvedésének és ruháitól való megfosztásának szimbolizálására.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ősi hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet. Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza. Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, legfeljebb háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk. Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet.
 Nagyszombat húsvét ünnepének előnapja, az igazi húsvéti ünneplés délután kezdődik. Arra a napra emlékeztet, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban feküdt, de harmadnapra, azaz húsvét vasárnap hajnalára feltámadt. Ekkor van a tűzszentelés, amelyet a húsvéti gyertya- és keresztvízszentelés, majd a vigília mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadásával a remény, a fény születését ünneplik a keresztény egyházak. A misén már az Üdvözítő feltámadása fölötti öröm nyilvánul meg, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felhangzik az Alleluja. Estefelé tartják a feltámadási körmenetet.

Nagyszombaton ér véget a negyvennapos böjt, a körmenetből hazatérő családok ünnepélyesen elfogyasztják a nagyrészt sonkából és tojásból álló húsvéti vacsorát. Szokás volt ezen a napon az első harangszóra kiszaladni a kertbe, és megrázni a gyümölcsfákat, hogy a régi rossz termés lehulljon, és ne legyen férges az új. A tűzszentelés hamuját, parazsát megőrizték, gyógyításra használták; tettek belőle a jószág ivóvizébe, szétszórták az istállóban, a házban és a földeken.


Nagyhéti készülődés   -irta: Timár Judith
Szorítom a keresztfát, míg nem vérzik tenyerem
Hogy érezzem szenvedésed, mit megtettél értem.
A csend hangján suttog a fák lombja, s hallom
Amint szelíden átkarolsz szíveddel Jézusom.

Becsukott szemmel várok, zaklatott a jelenlétem,
Félve arcom felemelem, s eláll a lélegzetem.
Fényed szépsége beragyogja a természetet,
S az arcomon megjelent sós ízű könnyeket.

Jézusom, csak a szívemben neved suttogom
Remeg a hangom, pedig némán tátogóm.
Nem beszélek, mégis hallod esdeklő szívem,
Kérlek, bocsáss meg, teher már a bűnös lelkem.

Értem meghalsz a kereszten s beköltözöl lelkembe.
Tisztaságod oly szelíd, alázattal lépkedsz testembe.
Már érzem, mennyi jóság-érzelem lakozik bennem,
Megtisztul elmém, magamra ismer eltévedt lelkem.

Gyöngéden magadhoz emelsz, hevesen ver a szívem,
Fájon sajog tested, ahogy megérint Téged bűnös lelkem.
Viseled hangtalan, közben szereteted felém hullámzik,
Patyolat tiszta ruhád a vérző kezemtől bepirosodik.